Évforduló Vajdasági Szociáldemokrata Liga

  Húsz évvel ezelott, július 14.-én, a francia forradalom napján, megalakult a Vajdasági Szociáldemokrata Liga. Az elso politikai pártok között jelent meg, s a kérdés, vajon legnagyobb--e a kicsik között vagy legkisebb a nagyok között mindmáig nyitott maradt, de egy biztos: húsz éven át bizonyos pillanatokban váltotta metódusait és aktuális céljait, de mindvégig szilárdan tartotta magát elveihez és eszméihez. A Liga ezért, mint az elnöke Nenad Čanak mondja, hit és megbizonyosodás, többek között és elsosorban abban, hogy mi vajdaságiak vagyunk, hogy azok voltunk, most vagyunk és mindig azok is fogunk lenni.

  A Liga ez ido alatt megélt két Alkotmány változást, négy különbözo államot, öt háborút és számtalan streszt és viszályt. Ennek ellenére, ma is a Vajdaság minden polgárának a testi-, vagyon- és jogbiztonságáért állunk ki. Továbbra is a Vajdaság törvényhozó-, bírósági- és végrehajtó hatalmáért állunk ki, a vagyonjogért és a jövedelemforrás jogért, s ezek csak a tömörülései annak, amiért az elmúlt húsz évben kiállunk.

  Amíg a háborúk dúltak, a háborúellenes aktivitásokat tettük az elso helyre. Amikor az Alkotmányokat hozták meg, amirol a vajdaságiakat meg sem kérdezték, ami kétszer megtörtént, aktív kampányaink voltak ellenük. Az elmérgesedett nacionalizmusok pillanataiban az antinacionalista oldalunkat és a mindenféle eksztremizmus elleni harcunkat növeltük. Ez mind arra utal, hogy mindvégig olyan jelenségek ellen harcoltunk melyeket károsnak tartottunk, de mutatja azt is, hogy az elsodleges elveink és eszméink, céljaink és politikánk a kezdetünktol nem változtak.

  A Liga nem úgy jött létre mint egyes más pártok, egy vállasztás vagy politikai tervezet szükségére. Kevés párt dicsekedhet ilyen kontinuális létezéssel mint mi. Amikor a Liga alakult, a Vajdaság egy volt a nyolc szövetségi egység közül, ami azt jelzi, sose nem regionális párt voltunk. Idoközben, a Vajdaságot toponímiávé változtatták, „északi szerb tatomány” ismeretlen földrajzi fogalommá, és ez Slobodan Miloševic rendszere politikai vandalizmusának a következménye, amit o után is több politikai tényezo folytat Szerbiában.

  Egyik alap, forrás követelményünk, a Vajdaság önállóságának megvalósulásának fokozata az Alkotmányban. A Szerb Köztársaság Alkotmánya nem megfelelo az ország regionalizációs alapjára tekintve, mert nem szavatolja az autonómia létezését. Sem a tartományok forrásos megbízásai, sem a vagyon- és jövedelemjog nincsenek garantálva vele, viszont az összes illetékesség a törvényeken alapszik, és a törvényekkel könnyen meg is lehet oket módosítani. Az összes illetékesség, mely törvényekkel a Vajdaságra van átruházva, nincs megfelelo pénzeszközökkel is kisérve, pedig ez európai szabvány egy regionális ország területi berendezésére tekintve.

  Jelen pillanatban, nekünk nincs Alkotmánnyal szavatolt önállóságunk, hanem ez törvényekkel van garantálva, melyek mindig a törvényhozótól függnek. A decentralizáció lemondást jelent a hatalomról, a központi államhatalom pedig nehezen fog errol lemondani; a legnagyobb gond azokban a pártokban van, melyek a jogiállamot a saját „meghosszabított kezének” tartja, és ennél fogva nincsenek eléggé demokratizálódva keretjeikben.

  A Liga, az önálló tartomány Alkotmánnyal szavatolt törvényhozó-, bírósági- és végrehajtó hatalmáért, meg vagyonjogáért és jövedelemforrás jogáért áll ki. Ez a rész, hogy Alkotmánnyal szavatolt, nagyon surun el van felejtve! Az Alkotmánnyal garantált autonómiából a Vajdaságnak, gyakorlatilag semmi sem létezik, még az elrendelt hét százalék Szerbia költségvetésébol a Vajdaság autonóm tartománynak is nagy mértékben kerülve van és rosszul tolmácsolva.

  Azok a dolgok közül, melyek a Vajdaság önállóságából alapvetoen élni kezdtek, és melyekért csak a Liga állt ki, felsorolhatók a zászló, a címer, A vajdasági tudományi akadémia, A vajdasági fejlodési bank és hasonlók. És pont ez bizonyítja, hogy még mindig nem történt meg az elszakadás Slobodan Miloševic rendszerének centralisztikus szellemétol, meg hogy nehéz és összetett harc vár ránk azzal szemben, ami az o idejében értéknek számított.

  A hatalom dekoncentrálása, melyet pártol néhány politikai párt, csak az intézmények székhelyének kihelyezését jelentik, nem pedig a döntésmeghozatal színtjét is. Lehetové kell tenni, hogy Szabadka város helyi képviselotestülete olyan fontos határozatokat hozhasson meg, melyek feljavítanák Szabadka város lakosságának életminoségét és alkalmazhatóak lennének, nem pedig arra várjunk, hogy valamelyik törvény Belgrádban legyen meghozva.

  Úgy tartjuk, hogy sem nekünk, sem más pártnak nincs a decentralizmus és a regionalizmus témájára külön kivonatja, és hogy ezek nem lehetnek a politikai kereskedelem tárgyai. Foképpen azért ellenkezünk, hogy a politikai poénok elnyeréséjért, ne az adókötelesek pénzébol legyen fizetve ennek az ötletnek a bemutatása.

  Ma, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga partnere a Demokrata pártnak a tartományi kormányban és képviselotestületben, a köztársasági kormányt pedig támogatjuk a Szerb Képviselotestületben, de nem bíráló hozzáállás nélkül. Abban a pozícióban voltunk, hogy képviseloink álltal a Szerb Képviselotestületben, megírjuk, javasoljuk és elfogadásra tegyük a nacista összejövetelek megtiltásáról szóló törvényt. Azonban, mindaz, ami a kormányról pozitív mondható, nagy mértékben nincs a Vajdasággal összeköttetésben. Az, hogy Radovan Karadžic le van tartóztatva, hogy megszuntek a vízumok, beadták a jelöltséget az EU belépésébe, hogy megkezdodött a stabilizációról és csatlakozásról szóló megállapodás jóváhagyása, és hogy meghozták a Srebrenicáról szóló deklarációt, bizonyosan pozitív dolgok, amiért a kormány kiérdemli támogatásunkat.

  A kormánynak leginkább azt rosszaljuk, hogy azok a törvények, melyekkel a Vajdaságnak vissza lenne adva vagyona és biztosítva lenne a finanszírozása, nincsenek meghozva. Azonban, a Vajdaság önállóságát nem lehet kiharcolni teljes szerbiai változások nélkül.

  A Liga kitartása az említett elveknél, és az erofeszítések, hogy ezek megvalósuljanak a modern jogi állam muködésében egyre fontosabbá vállnak, mert egyre több ember érti, hogy alapos és nem csak kozmetikai változások nélkül nem lehetséges megvalósítani sem demokratikus sem korszeru elorejutást. Az emberek kiábrándultak és elégedetlenek, mert a beigért nagy témák közül, akár politikai, demokratikus vagy gazdasági változásokról beszélünk, egy sem valósult meg.